felfedes.hu

UFO-k, Földönkívüliek, Űrkutatás, Tudomány, Alternatív médiaoldal

Kezdőlap » A márciusban újraindított CERN tudományos kísérlet vagy a pokol kapuinak megnyitása?

A márciusban újraindított CERN tudományos kísérlet vagy a pokol kapuinak megnyitása?

A CERN 2008-ban átadott részecskegyorsítója és ütköztetőgyűrűje, a Nagy Hadronütköztető, 2015 márciusában indult újra. Valószínűleg az elkövetkezendő hónapokban sokat hallunk még erről a létesítményről, amit sok megválaszolatlan kérdés övez, céljait pedig sok hívő mellett egyre több ateista tudós is megkérdőjelezi, köztük a nagy tiszteletnek örvendő Stephen Hawking is, aki igen súlyos figyelmeztetést adott ki a kezdeményezéssel kapcsolatban.

Először azonban nézzük meg, hogy mi is a CERN és az a bizonyos ütköztetőgyűrű.

A Wikipedia szerint:

A CERN az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a részecskefizikai kutatások európai szervezete, a világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriuma, a Nagy Hadronütköztető (LHC) és a World Wide Web (WWW vagy röviden Web, azaz a világháló) születési helye. A francia-svájci határon helyezkedik el, Genftől kissé északra. Az alapító okiratot 1954.szeptember 29-én írták alá 12 ország, jelenleg viszont már 20 tagországgal rendelkezik.

Jelenleg 3000 teljes idejű alkalmazottja van, és mintegy 6500 tudományos kutató és mérnök – 80 nemzet 500 egyeteméről –, a világ részecskefizikai közösségének mintegy fele, dolgozik CERN-beli kísérleteken. (Magyarország 1992-ben csatlakozott a CERN-hez, nem sokkal követve Lengyelországot és az akkori Csehszlovákiát.)

A Nagy Hadronütköztető:

Működése során nagyjából 80 állam 7000 fizikusa fog hozzáférni az LHC-hez. A fizikusok azt remélik, hogy közelebb jutnak a következő kérdések megválaszolásához az LHC kísérleteivel:

-Sérül-e a népszerű Higgs-bozon elmélet, amely magyarázattal szolgálhat az elemi részecskék tömegére? Ha nem, hányféle Higgs-bozon van, és mekkorák a tömegeik?
-Továbbra is összhangban lesz a barionok még pontosabban mért tömege a részecskefizika standard modelljével?
-Léteznek-e a jelenleg ismert részecskéknek szuperszimmetrikus („SUSY”) partnerei?
-Miért van több anyag, mint antianyag?
-Léteznek-e extra dimenziók, ahogy a húrelmélet ihlette modellek jósolják, és „látjuk”-e őket?
-Milyen természetű az az anyag, amely a világegyetem tömegének 96%‑át alkotja, és a jelenlegi csillagászati megfigyelések számára elérhetetlenek (sötét anyag, sötét energia)?
-Agravitáció miért gyengébb nagyságrendekkel, mint a másik három alapvető kölcsönhatás?

A Vanity Fair nem rejti véka alá a projekt spirituális jellegét, amikor a Teremtés 2.0-nek nevezett projektről ír:

„9 milliárd dollár a tudomány katedrálisának, látszólag a semmiért…

Sok év munka és erőfeszítés, rengeteg pénz, anyag és zsenialitás, és mégis, az irányításért felelős varázslók nem akarnak semmi gyakorlati hasznot hozót alkotni vagy az emberiséget érintő bármilyen problémát megoldani…”

„A CERN fizikusait a világ különböző kormányaiban található bőkezű támogatók finanszírozzák.”

„A Nagy Hadronütköztető tulajdonképpen a XXI. század tudományos katedrálisa, ahol több ezer elszánt fizikus – akár szerzeteseknek is hívhatnánk őket –jött össze azért, hogy isteni jelenésben legyen része és folytassa a Teremétés 2.0 írását…”

Ez a történelem eddigi legnagyobb tudományos beruházása. A kormányoknak pedig nem szokása milliárdokat költeni egy látszólag „haszontalan” projektre, aminek semmilyen gyakorlati hasznát nem látják.

„A [CERN] célja a létezés alapvető szerkezetének és természetének mélyebb, alaposabb és igazabb megismerése,” írja a Guardian.

A projekt céljai a kezdetektől fogva egyértelműek voltak. Miért nevezik újabban a Higgs-bozon elmélet elemi részecskéit ’isteni részecskéknek’ vagy miért adták a Teremtés 2.0 nevet az egyik projektnek? A Nagy Hadronütköztető az élet teremtéséről és a valóság irányításáról szól.

Április 6-án az AP arról írt, hogy a Nagy Hadronütköztetőben a sötét anyag és a sötét energia nyomát keresik, amikor a történelem során először teljes kapacitással működik majd a részecskegyorsító.

Antianyag-atomokat már 2010-ben sikerült csapdába ejteni a kutatóknak:

Aki látta, biztosan emlékszik az Angyalok és démonok című film első perceire, amikor antianyagot állítanak elő a CERN-ben. Valami hasonló történt most a valóságban is. Először ejtettek csapdába és tároltak antianyag-atomokat. A régóta áhított eredményt az európai részecskefizikai kutatóközpontban, a CERN-ben érték el az ALPHA nevű, európai-amerikai tudományos együttműködés kutatói, anti-hidrogénatomokkal.

Egyetlen gramm antianyag és ugyanennyi gramm anyag 180 Terajoule energiát termel, ami 42,96 kilotonna TNT erejével egyenlő (a Hirosimára ledobott atombomba körülbelül háromszorosa). Ennek előállítása jelenleg rendkívül lassú és költséges, a mennyiség így évente hozzávetőleg 1-10 nanogramm. A Nagy Hadronütköztető azonban mindezt megváltoztathatja.

A Nagy Hadronütköztető szponzorai, a világ legbefolyásosabb kormányai és az őket irányító háttérhatalom felelős a világban folyó szenvedés és pusztítás legjaváért, akik a történelem során felfedezett technológiákat egytől egyik a hatalom és dominancia kiterjesztésére használták. Miért lenne ez másképp a CERN esetében?

A projekt fizikai következményei is beláthatatlanok, és akkor még nem említettük a lelkieket…

Figyelembe véve a Földön folyó, egyre nyilvánvalóbb harcot a jó és a rossz erői között, az üzenet tisztán érthető: A CERN újraindításával a résztvevő tudósok számukra (legalábbis némelyikük számára) ismeretlen erőket szabadítanak fel és a tűzzel játszanak, miközben a hivatalos magyarázat szerint az „ősrobbanást” próbálják szimulálni.

10559764_991165280916245_3828547998601243422_n

Dr. Stephen Hawking figyelmeztetésében elmondta, hogy a hadronütköztető márciusi újraindítása komolyan veszélyezteti bolygónkat, és arra kérte az ott dolgozó tudósokat, hogy vizsgálják felül projektjüket.

„A CERN segítségével megtalált ’isteni részecske’ elpusztíthatja az univerzumot, mivel összeomolhat a tér és az idő,” – mondta Dr. Hawking.

Vajon tényleg annyira veszélyes lehet a hadronütköztető, hogy a Földet pusztulással fenyegeti? Természetesen a Bibliából tudjuk, hogy ez nem fog megtörténni, hiszen az „utolsó napoknak” vagy „világvégének” nevezett eseménysorozat, „csupán” az emberiség jelenlegi korszakának drámai befejezését jelenti, nem pedig a Föld nevű bolygó pusztulását. Ezt Istennek köszönhetjük, mert ha rajtunk múlna, a történet vége valószínűleg tényleg a teljes pusztulás lenne.

Mindenesetre a tudományos közösség rájött, hogy a „valóságot” nem tudják megmagyarázni a természetfeletti vizsgálata nélkül. Sajnos azonban nem elégednek meg a természetfelettire Isten által nyitott Ajtóval és inkább a titkos vagy tiltott kiskapukat keresik. Lehetséges tehát, hogy a CERN ütköztetője egy igazi „csillagkapu”, ami a legrejtettebb titkokhoz vezet? Tényleg azt gondolják, hogy az Isten által felállított korlátokat áttörve istenekké válhatnak? Bármi áron?

Vajon a CERN központjánál felállított, a halál és pusztulás táncát járó Siva szobor, az ütköztető igazi céljait szemlélteti? A CERN létesítményt körülvevő, a pusztító Sivával kapcsolatos szimbólumok, aki a hindu vallás szerint véget vet majd az ember jelenlegi korszakának, segítenek feltárni a létesítmény igazi céljait.

„A kutatók, akik Istent játszva, az isteni részecske után kutatnak, olyasmire is rábukkanhatnak, amit eszük ágában sem volt megtalálni, amikor megnyitják a pokol kapuit. A legtöbb tudós, akinek fogalma sincs a természetfeletti dolgokról és entitásokról, amelyekkel minden bizonnyal szembenéznek majd, nemhogy irányítani, de felfogni sem lesz képes, hogy milyen erőket szabadítottak fel, amikor megnyitották Pandora szelencéjét,” írja Steve Quayle.

Kezdetben Isten megteremtette a Földet. A kezdeti „káoszból” rendet alkotott. Sátán, akit a CERN előtt felállított Siva jelképez, most ezt a folyamatot akarja megfordítani és a rendből létrehozni a káoszt. Teremtés helyett pusztítani akar, aminek végső beteljesedését gyönyörű lakhelyünk és lakóinak elpusztítása jelentené számára.

Erre hála Istennek már nem lesz ideje.

A CERN hadrönütköztetőjének újraindítása alkalmából De Ruben Van Leer egy Symmetry, azaz szimmetria című rövidfilmet rendezett. A készítők elmondása szerint:

„Lukas [a főszereplő] egy belső hang hatására kilép a kutatás jelentette unalmas egyhangúságból, kóborol a részecskegyorsító körül, úszik az űrben és különböző dimenziókat fedez fel a kellemes női hang irányításával. Végül transzporterként használja a részecskegyorsítót, hogy elutazzon egy fehér, sivatag-szerű helyre, amely talán a létezés egy másik síkját jelenti…”

A film közben látható címsorok:

„A legkisebb részecske után kutatva…

…felfedezi a kozmosz táncát.

Tánc és operafilm – A CERN Nagy Hadronütköztetőjében”

Mi tehát a CERN? Tudományos vagy spirituális kísérlet?

A fenti írás csupán néhány érdekes vagy ellentmondásos aspektusát érinti ennek a rendkívül összetett projektnek, így a hozzászólásokban érdemes lenne minél több forrást és ismeretet összegyűjteni.

A Nagy Hadronütköztető

A Nagy hadronütköztető (LHC: Large Hadron Collider) a CERN 2008-ban átadott részecskegyorsítója és ütköztetőgyűrűje, amely a 2000-ben leállított LEP 27 km kerületű alagútját használja fel. Több előgyorsító fokozat után ebben a gyorsítóban fognak végleges 7 TeV‑es energiájukra gyorsulni a protonok (illetve időszakonként ólomionok) mindkét körüljárási irányban. Ezután a protonnyalábok több órán keresztül keringenek majd egymással szemben, és a gyorsító kerületén található detektorok közepén az egymással szemben keringő protonnyalábok pályáját úgy módosítják majd, hogy ott proton–proton ütközések fognak történni. A sikeres nyalábtesztek után. 2008. szeptember 10-én kezdte meg a működésétAz ütköző részecskék energiáját az elindítás után fokozatosan növelik, s amikor eléri a végleges, 7 TeV energiát, ez lesz a legnagyobb energiájú gyorsító.

A kísérlet kutatási céljai

Működése során nagyjából 80 állam 7000 fizikusa fog hozzáférni az LHC-hez. A fizikusok azt remélik, hogy közelebb jutnak a következő kérdések megválaszolásához az LHC kísérleteivel:

-Sérül-e a népszerű Higgs-bozon elmélet, amely magyarázattal szolgálhat az elemi részecskék tömegére? Ha nem, hányféle Higgs-bozon van, és mekkorák a tömegeik?
-Továbbra is összhangban lesz a barionok még pontosabban mért tömege a részecskefizika standard modelljével?
-Léteznek-e a jelenleg ismert részecskéknek szuperszimmetrikus („SUSY”) partnerei?
-Miért van több anyag, mint antianyag?
-Léteznek-e extra dimenziók, ahogy a húrelmélet ihlette modellek jósolják, és „látjuk”-e őket?
-Milyen természetű az az anyag, amely a világegyetem tömegének 96%‑át alkotja, és a jelenlegi csillagászati megfigyelések számára elérhetetlenek (sötét anyag, sötét energia)?
-A gravitáció miért gyengébb nagyságrendekkel, mint a másik három alapvető kölcsönhatás?

A gyorsító elhelyezkedése

A gyorsító egy 27 km kerületű kör alakú föld alatti alagútban helyezkedik el, a felület domborzati viszonyaitól függően 50-150 méter mélyen. A korábbi nagy elektron–pozitron ütköztetőgyűrű (LEP) alagútját hasznosítja újra. A 3 méter átmérőjű alagút négy helyen keresztezi a svájci–francia határt; hosszának legnagyobb része francia területen fekszik. Az ütköztető maga ugyan a föld alatt helyezkedik el – mivel így csökkenthetők a területbérleti díjak és a mérést zavaró kozmikus sugárzás –, több felszíni épület is van, amelyek olyan kiegészítő berendezéseket tartalmaznak, mint a kompresszorok, a ventilátorok, a vezérlő elektronika és a hűtőtelep.

A gyorsító főbb jellemzői

A gyorsító egy szinkrotron, mely kör alakú pályán gyorsítja fel a részecskéket a fénysebesség közelébe. A részecskék a kerület mentén több csomagban keringenek, a gyorsító ezeket a részecskecsomagokat több óráig keringeti mindkét irányban két olyan csőben, amelyben nagy vákuum van. Az ilyen gyorsítót – amelyben hosszú ideig keringenek a részecskék – nevezzük tárológyűrűnek (storage ring). A gyorsító kerületén négy nagy detektor található, azok középpontjában a részecskenyalábok pályáját keresztezik, lehetővé téve a részecskék ütközését. Kétféle ütközést hoznak létre: egyikben protont ütköztetnek protonnal, protononként 7 TeV energiával (azaz az ütközés során 14 TeV energia szabadul fel), másikban ólomatommagot ólomatommaggal 1312 TeV energiával. A felgyorsított protonoknak akkora mozgási energiájuk lesz, mint egy repülő szúnyogé, csak sokkalta kisebb tömegen. A teljes kerület mentén – folytonos nyaláb helyett – 2835 protoncsomag fog keringeni mindkét irányban, egyenként nagyjából 1011 darab protonnal, és teljes üzemben 25 ns-onként fogják egymást keresztezni a nyalábok: ilyenkor várható ütközés.

Az LHC egyedülálló mérnöki kihívást jelentett egyedülálló biztonsági előírásokkal. Üzemelése alatt a mágnesekben tárolt összes energia 10 GJ, a nyalábok összenergiája pedig 725 MJ. A nyalábenergia jellemzésére álljon itt két adat. Ha nyalábnak csak egy egész kicsi része a falnak ütközne, akkor megszűnne a szupravezetés a mágnesekben, tehát a nyalábvezető mágnesek szabályozásának nagyon fontos szerepe van. Amikor pedig pár órai keringés után a nyalábot kivezetik a gyorsítóból, annak energiája egész jelentős robbanással ér fel.

A proton energiájának és sebességének összefüggése. A táblázatban jól látható, hogy a feszültséglökések hatására elsősorban az energia növekszik, a sebesség GeV felett már alig, fénysebességhez közelít.

Az LHC mint ionütköztető

Az LHC fizikai programja főként a proton–proton ütközéseken alapul. Rövidebb időre azonban – tipikusan évente egy hónapban – nehézion-ütközések is szerepelnek a programban. Bár könnyebb elemekkel is dolgoznak majd, az alapterv az ólomionokkal (Pb) dolgozik. Ez lehetővé teszi majd a jelenleg a relativisztikus nehézion ütköztetőnél (Relativistic Heavy Ion Collider, RHIC, BNL) folyamatban lévő program továbbfejlesztését.

Detektorok

A részecskegyorsító kerületén 4 nagy részecskedetektor helyezkedik el. Két nagyobb általános célú detektor a CMS és az ATLAS. A másik kettő, az LHCb és az ALICE kisebb és speciálisabb feladatot lát el. Magyarország legnagyobb létszámmal a CMS kísérletben vesz részt, de az ALICE-ban, az ATLAS-ban valamint az LHCb-ben is vesznek részt magyarok.

Számítástechnikai háttér

Évente körülbelül 10-15 petabyte adat tárolására lesz szükség: ezek azok az adatok, amelyeket az LHC detektorok programja „érdekesnek talál”. Várhatóan átlagosan minden tízbilliomodik (10 a 13ikon) érdekes eseményben fog Higgs-részecske keletkezni.

A nagy mennyiségű adat tárolására és feldolgozására a CERN fejleszti a Grid saját változatát, amely LCG (LHC Computing Grid) névre hallgat, és az adatok több helyen történő tárolását és elemzését szolgálja. A Központi Fizikai Kutató Intézete (KFKI RMKI) 2002 óta rajta van az LCG‑n. A Grid tulajdonképpen egy csomó összekapcsolt számítógép, melyeknek a processzoridejét a Grid rendszer közel optimálisan használja ki, ezzel sokkal gyorsabb számítást téve lehetővé, mint ha a gépek külön-külön dolgoznának.

Aggodalmak

Az LHC használatának ellenzői azzal érvelnek, hogy bizonyos elméletek szerint a meginduló kísérletek során kisméretű fekete lyuk keletkezhet, amely azután elnyeli az egész Földet. A bizonytalanság világméretű félelmet keltett (Indiában például egy időben százszorosára nőtt a templomok látogatóinak száma). Az Emberi Jogok Európai Bírósága nem állíttatta le az LHC-t, mert fenntartotta a lehetőséget a veszélytelenség bizonyítására. A részecskefizikusok többsége szerint azonban csak olyan kicsi fekete lyukak jönnek majd létre, amelyek azonnal „elpárolognak”.

A veszélytelenség legerősebb “kísérleti” bizonyítéka, hogy a földet folyamatosan érő Kozmikus sugárzás részecskéinek energiája akár 10 a 20ikon eV is elérheti, ami az LHC-ben tervezett ütközések maximális energiájának több mint hétmilliószorosa, a Föld azonban mégsem pusztult még el.

2008. szeptember 15-én kiderült, hogy a berendezés számítástechnikai rendszere kívülről feltörhető, ezért a működését leállították.

Meghibásodások

2008. szeptember 18-án a hűtőrendszer meghibásodott és emiatt leállították az LHC-t. Egy 30 tonnás elem kicserélése után másnap újraindították a 6,4 milliárd euróba került berendezést, de az egy nap alatt újra meghibásodott, és ezért két hónapra ismét leállították. Majd az újraindítást 2009 márciusára várták, majd 2009 júliusára.

A meghibásodás abban állt, hogy a szupravezető mágnesek hűtését biztosító csőrendszer elemeit a régi technológiának számító, de biztonságos bilincsek helyett egy új ragasztásos technológiával illesztették egymáshoz. Ezek nem bírták a szélsőséges hőmérsékleti kürülményeket és elváltak egymástól és így mégiscsak bilincsekkel kellett rögzíteni őket. A felmelegedett rendszer néhány kelvinre való lehűtése pedig több hónapot vesz igénybe.

Első eredmények

A világ legerősebb ütköztetője végül is működésbe kezdett. Az ütköztető 2009 utolsó hónapjaiban nagy lépésekkel haladt előre. Az első sugárnyaláb november 20-án járta körül az ütköztető teljes pályáját, előbb lassan, de gyorsan felgyorsult, délután 13:03-ra már 100 000 fordulatot tett meg, 13:07-kor 10 millió fordulatot. A második, ellenirányú sugárnyaláb 14:12-kor indult és 14:52-re érte el első fordulatát, de 15:27-re már 100 000 fordulatot tett meg. Az első ütköztetést 23-án dél felé figyelték meg a négy detektorban. November 24-én 540 GeV energiára, majd 29-én rekord 1180 GeV energiára gyorsították fel a részecskenyalábok protonjait. November 30-ra mindkét protonnyaláb protonjai elérték az 1,18 TeV energiát, december 14-én pedig 2,36 TeV energiával 50 000 ütköztetést figyeltek meg.

A friss történések a CERN blogjában magyarul is nyomon követhetőek.

Forrás: idokjelei.hu

Ossza meg ismerőseivel!
Scroll Up