felfedes.hu

UFO-k, Földönkívüliek, Űrkutatás, Tudomány, Alternatív médiaoldal

Kezdőlap » 15 furcsa tény a Holdról

15 furcsa tény a Holdról

1. A Hold kora:

A Hold jóval idősebb, mint amit korább feltételeztek róla. Úgy néz ki, hogy idősebb, mint maga a Föld és a Nap. A Föld korát 4,6 milliárd évre becsülik, viszont a holdkőzet életkorát legalább 5,3 milliárd esztendőre. A holdpor meg legalább egy milliárd évvel idősebb a holdkőzetnél is.

2. A Holdkőzet eredete:

A holdpor markánsan különbözik a holdi kőzet kémiai összetételétől. Ellentétben tehát a korábbi elmélettel, mi szerint a holdpor a kőzet felaprózódásából keletkezett, melynek kialakulását az extrém körülmények is elősegítették, tény az, hogy a holdi kőzetnek teljesen máshonnan kellett jönnie.

3. A Holdfelszínen található nehezebb kémiai elemek:

A normális bolygói kémiai összetétel mindenütt azt mutatja, hogy a nehéz elemek az adott bolygó belsejében, a könnyebbeket pedig a felszínen lehet találni – ez viszont nincs így a Holdnál! A holdkőzetet tanulmányozó tudósok szerint: “A Holdfelszínen található magas olvadáspontú elemek, mint pl. a titánium, nagy bősége miatt, számos geológus azon az állásponton van, hogy a magas olvadáspontú vegyületek valamilyen ismeretlen módon kerültek a Holdra.”

4. A vízpára jelenléte:

1971. március 7-én, a Holdfelszínre telepített mérőműszerek vízpárafelhőt észleltek a Holdon. A párafelhő 14 órán keresztül maradt meg a felszínen és mintegy 100 négyzetmérföldnyi területet borított be.

5. Magnetikus kőzetek:

A Holdkőzet mágneses tulajdonságú, mely teljesen szokatlan jelenség, mivel magán a Holdon nincs mágneses mező!(És a Földdel való véletlen ütközéssel sem alakulhatott ki ez a helyzet, mivel akkor a Hold darabokra szakadt volna.)

6. Nincsenek vulkánok:

Sok kráter nem külső hatásra jött létre, mégis sincs arra mutató jel, hogy a Holdon valaha vulkáni aktivitás lett volna.

7. A holdi masconok:

mascon: A Hold tengereinek területén megfigyelhető tömegkoncentrációk, amelyek pozitív gravitációs anomáliákat okoznak. A Hold központi „mare” területei alatt 35 – 65 kilométerre elhelyezkedő nagy, sűrű, kör alakú tömegek, “olyan széles, korong alakú tárgyak, melyek esetleg valamilyen mesterséges szerkezetek is lehetnek. Ugyanakkor ezek a kör alakú lemezek nem valószínű, hogy véletlenül kerültek minden „mare” terület közepére, mint valami céltábla, pusztán baleset vagy más természeti jelenség miatt.”

8. Szeizmikus aktivitás:

Holdrengések százait jegyzik fel minden évben, melyeket nem lehet megmagyarázni a meteorok becsapódásával. 1958 novemberében Nyikoláj Kozirjev szovjet csillagász a Krimi Csillagászati Obszervatóriumban egy holdi gázkitörést fényképezett le közel az Alphonsus kráterhez. Ő egy vörösen izzó fényt is észlelt, mely jelenség kb. egy óráig tartott. 1963-ban a Lowell Obszervatórium csillagászai szintén láttak vörösen izzó fényeket az Arisztarkhosz régiót övező hegygerincek csúcsain. A megfigyelések pedig azt is mutatták, hogy ezek a jelenségek periodikusan és nagy pontossággal ismétlődtek, ahogy a Hold a keringése során a Föld közelébe került. Valószínűleg ezek sem természeti jelenségek.

9. Üreges Hold:

A Hold átlagos sűrűsége 3,34 g/cm3, mialatt a Földé 5, 5. Mit jelent ez? 1962-ben Dr. Gordon MacDonald NASA-tudós ezzel kapcsolatban megállapította: “Ha a holdi paraméterek kisebb értéket mutatnak (a vártnál), akkor ez a tény megköveteli, hogy a Hold belsejét inkább üregesnek, mint homogén szférának tekintsük.”

A Nobel-díjas kémikus Dr. Harold Urey felvetette, hogy a Hold alacsony sűrűsége a kiterjedt belső területeinek szerkezete miatt van, melyek “egyszerűen üregek”.

A MIT ( Massachusetts Institute of Technology ) professzor Dr. Sean C. Solomon azt írta: “A Lunar Orbiterrel végzett kísérletek jelentős mértékben tökéletesítették a tudásunkat a Hold gravitációs mezejével kapcsolatban, melyekből azt a megdöbbentő következtetést kell levonnunk, hogy a Hold valószínűleg üreges!”

10. Visszhangzik a Hold:

1969. november 20-án az Apolló-12 legénysége az emelkedési fázisban ledobta a holdmodult, mely visszazuhant a Holdra. A lezuhanás hatására (ez kb. 65 km-re történt az Apolló-12 leszállási helyétől) létrejött egy mesterséges holdrengés, mely meglepő tulajdonságot mutatott: a Hold több, mint egy óráig visszhangzott, mint egy harang. Ez a jelenség ismétlődött meg az Apolló-13mal is, (szándékosan előidézve, hogy a harmadik leváló egysége hatással legyen a Holdra.), mely még több meglepő eredményt hozott: a szeizmikus műszerek rögzítették, hogy a becsapódás visszhangja 3 óra 20 percig hallatszott mintegy 40 km mélységig. ami arra enged következtetni, hogy a Hold szokatlanul könnyű, üreges, azaz egyáltalán nincs magja.

11. Szokatlan fémek:

A Hold (vékony) kérge sokkal keményebb, mint azt korábban feltételezték. Az űrhajósok ugyanis itt, a “Mare” térségben, rendkívüli nehézségekbe ütköztek, amikor a kéregbe lyukat akartak fúrni. A “Mare” területek főleg ilmenitből állnak (magas titántartalmú vasoxid), mely ásványt éppen a mélymerülésű tengeralattjárók hajótestének az építésénél használják fel, de épp úgy a SR-71 “Blackbird” (nagy hatótávolságú stratégiai felderítő repülőgép) burkolatánál is. Ugyanakkor uránium 236-ot és a neptunium 237-et (ezek az elemek nem találhatóak a Földön természetes állapotban) mutattak ki a holdkőzetben, meg rozsdamenetes vasrészecskéket is.

12. A Hold eredete:

Mielőtt a holdkőzet-elemzések meggyőzően cáfolták volna, az elméletet azt mondta, hogy a Hold nem más, mint egy eonokkal ezelőtt Földről levált nagyobb darab (De ki tudja, honnan?). Egy másik elmélet pedig úgy vélte, hogy a Hold abból az űrpormaradékból keletkezett, amely a Föld kialakulás után megmaradt. A holdkőzet összetételének elemzése ezt az elméletet is megcáfolta.

Egy másik népszerű elmélet szerint a Holdat valahogyan a Föld gravitációs mezeje fogta volna be. De nincs olyan bizonyíték, amely alátámasztaná ezt az elméletet.

Isaac Asimov megállapította ezzel kapcsolatban: “A Hold túlságosan nagy ahhoz, hogy a Föld be tudná fogni. A befogás esélye és hogy ezáltal a Hold a Föld körül keringjen, túlságosan kicsi ahhoz, hogy egyáltalán ez az elmélet hihető legyen.”

13. Hihetetlenül furcsa pálya:

A mi Holdunk az egyetlen hold a Naprendszerünkben , melynek állandó, majdnem tökéletes keringési pályája van. Még furcsább, hogy a Hold tömegközéppontja mintegy 2 kilométerrel közelebb van a Földhöz, mint a geometriai középpontja (ez a keringésben ingadozást okozhatna), de ezt az anomáliát kiegyenlíti a Hold nem látható túlsó oldalán, a Földtől legtávolabb egy bizonyos kidudorodás. “Valami” tehát úgy helyezte pályára a Holdat, hogy tökéletesen precíz legyen a keringése a Föld körül.

14. A Hold átmérője:

Hogyan lehet megmagyarázni azt a “véletlent”, hogy a Hold nem csak megfelelő távolságra van, hanem pont akkora átmérőjű, hogy teljesen eltakarja a Napot a napfogyatkozás alatt? Ismét Isaac Asimov véleménye:

“Nincs csillagászati oka annak, hogy a Hold és a Nap ennyire jól illeszkedik egymáshoz. Az pedig a legkülönlegesebb véletlen, hogy az összes bolygó közül egyedül a Föld van megáldva ezzel a képességgel.”

15. A Hold mint űrhajó:

A botrányosnak mondott “Hold-mint-űrhajó”  elmélet azt mondja, hogy az összes fent említett kérdéseket megoldaná, ha feltételeznénk, hogy a Hold egy űrhajó -, hogy a Holdat eonokkal ezelőtt más intelligens lények hozták ide. Mert ez az egyetlen elmélet, amelyet az összes adat alátámasztja, és nincs olyan adatunk a Holdról, amely ennek ellentmondana.

 

Ossza meg ismerőseivel!
Scroll Up