Home » Amikor az ember teremtőt játszik: Klímamódosítás mesterségesen

Amikor az ember teremtőt játszik: Klímamódosítás mesterségesen

Míg az ember az ipari forradalommal és a tömeges erdőirtással kezdett hatást gyakorolni az időjárásra és a klímára, most a folyamatok visszafordításáért küzd. Ehhez pedig olyan eszközöket is bevet, melyek hosszútávú hatásai jelenleg még nem ismertek. Ilyen az időjárás mesterséges módosítása is, melyről korábban már cikkeztünk. Most ismét visszatérünk a témához, melynek apropóját az ősszel bemutatásra kerülő “Geostorm” című film adja.

Mi lesz, ha eljön az idő, amikor mesterségesen, speciális műholdakkal irányítják majd a globális időjárást, mely az éghajlatunkra is hatással van? – Az elképzelés elsőre talán kézenfekvő megoldásnak tűnhet a klímaváltozás visszaszorítása érdekében, zajlanak is kísérletek az időjárás átfogó irányítására. Igen ám, de mi történik, ha az ellenőrzött “klíma-processzor” meghibásodik és elszabadul? Erről a helyzetről vázol elénk egy igencsak apokaliptikus víziót az ősszel debütáló Űrvihar (Geostorm) című katasztrófathriller: A kontrollálatlan időjárási űrállomás soha nem tapasztalt pusztító viharokat, szupervillámlásokat, áradásokat, hirtelen lehülésekkel érkező szupercellákat okoz. A film mindazokat a jóslatokat jeleníti meg, melyeket az időjárásmódosítás ellenzői rendre felhoznak a mesterséges beavatkozással szemben. Ők abból indulnak ki – szerintünk nagyon is helyesen, – hogy ha az ember globálisan manipulálja az időjárást (így a klímát is), akkor bizony felborul a természeti egyensúly, és a helyzet még katasztrofálisabbá válik.

Az időjárásmódosítás témája 2009 és 2012 között élte virágkorát, ekkor több kutatás, illetve ötlet is született róla az angolszász területeken. A tanulmányokat többek között a Brit Királyi Társaság (UK’s Royal Society) és az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiája (U.S. National Academy of Sciences) publikálta.

És itt most álljunk is meg egy pillanatra, hiszen rendet kell tennünk a fogalmak között: Az időjárás lokális szintű irányítása ugyanis nem egyenlő a klíma mesterséges módosításával, még ha van is közöttük kapcsolat.

Például esőt már fakasztanak most is, többek közt Kínában. Ott az időjárás befolyásolásával évente ötvenmilliárd tonna csapadékot idéznek elő, ami mintegy ötmillió négyzetkilométeren, az ország teljes területének felén oszlik el, több mint 2200 megyében (2014 évi adat). Ezzel igyekeznek ellensúlyozni az országot sújtó aszályt, hogy garantálni tudják a búzatermés volumenét. Kína egyébként a tervek szerint drasztikusan szándékozik emelni ezt a csapadékmennyiséget, így elősegítvén a gabonatermés növelését. A kínai “esőcsinálásról” bővebben itt olvashat. Ők az ún. felhővetést alkalmazzák, melynek során repülőről juttatnak a légkörbe olyan vegyi anyagokat, amelyek esőcseppek kialakulását indukálják (ilyen módszer például a kondenzációs magvak (CCN-ek) szórása, ezek egyfajta páralecsapódást, vízgőzképződést eredményeznek). A leggyakrabban használt vegyi anyagok az ezüst-jodid és a szárazjég (szilárd szén-dioxid), amelyeknek hatására jégkristályok jönnek létre. Hasonló elven működik a jégeső megakadályozása is, ekkor légvédelmi rakétákkal juttatják fel azt a hatóanyagot, mely által a vízcseppek nem képesek összeállni nagyobb jégtömbbé, így a föld felé esve elpárolognak, és eső formájában érnek le. A jelenlegi technológiák közül megemlítendő még a köd eloszlatása is, ezt szilárd szénsav porlasztásával érik el.

A klíma befolyásolásának – elméleti szinten – két iránya van. Az egyik azt kutatja, hogyan lehetne a szén-dioxidot eltávolítani a légkörből, a másik pedig azt, miként lehet a napsugárzást visszaverni a világűrbe. (A légkör egyre nagyobb mértékű metán-koncentrációja miatt várható, hogy a metángáz eltávolításával is bővülni fognak ezek a kutatások.) A módszerek között több olyan eljárást is találhatunk, melyek a természetes folyamatokat utánoznák. – Feltételes módban kell persze fogalmaznunk, hiszen legtöbbjük még kísérleti fázisban van, ellenben azokkal a metódusokkal. Az éghajlat mesterséges módosítása ennél egy sokkal összetettebb feladat, hiszen nem helyi szinten történik meg a beavatkozás egy adott időjárási jelenségbe, hanem globálisan igyekeznek megváltoztatni azt az éghajlatot, amit az emberiségnek sikerült néhány évtized leforgása alatt szélsőséges irányba terelnie, elsősorban a víz- és légszennyezéssel, valamint a környezet átfogó lerombolásával.

A széndioxid eltávolítására az egyik lehetőség, hogy areszolokat juttatnak a légkörbe (melyekkel egyébként – lásd lentebb – a napfényt is képesek lennének visszaverni). Ezzel az eljárással azt a hűtő hatást céloznák, amit a vulkánkitörésekkel a levegőbe kerülő részecskék is okoznak. Hasonló az eljárás mint a már létező kínai példánál, a különbség a permet eljuttatásának módszerében és a permet összetételében mutatkozik meg. A CO2 visszaszorításának van persze egy jóval zöldebb módja is, a tömeges erdőtelepítés, azonban ez az aeroszol-párti tudósok szerint hosszadalmas időbe telik, a végeredmény hatásfoka pedig kérdéses.

Szóba jön még az óceánokban élő szén-dioxidmegkötő élőlények szaporítása, valamint az óceánok lúgosítása olyan ásványokkal, melyek növelik a víz karbonmegkötő képességét és visszafordítják a savasodást (mészkő, szilikátok, kalcium-hidroxid). Ez utóbbival összefüggésben folynak kutatások különböző, széndioxiddal reakcióba lépő ásványokkal is, melyek segítségével az üvegházgázt a talajban vagy az óceánban lehetne tárolni.

És természetesen a technológia is bejön a képbe: egyes laborok olyan gépek fejlesztésén munkálkodnak, melyek segítségével a levegőből közvetlenül vonnák ki a szén-dioxidot. Ez lényegében már majdnem olyan fejlettségi szintet képvisel, mint az Aliens (A bolygó neve: Halál) c. filmben látható atmoszféra-processzor.

A napfényvisszaverő technikák csoportjába tartozhatna (egyelőre csak elméletileg) az albedó növelése, melynek során a felhők és a földfelületek fényvisszaverő képességét fokoznák, valamint az űrreflektorok, melyekkel megállítanák a napfény egy részét, mielőtt elérné a földet. És a már említett aeroszolos permetezés is szóba jöhet, itt a vegyi anyagok a sztratoszférába juttatva vernék vissza a sugarakat.

Ezekkel az eljárásokkal a legnagyobb probléma, hogy csakis nagyléptékű tesztelés során derülhetne ki, milyen hatásaik vannak. Vagyis “kísérletezni” nem lehet velük, egyből éles bevetésre kerülne sor anélkül, hogy meg lehetne jósolni a várható következményeket.

Klímánk működése ugyanis – Földünk teljes ökoszisztémájával együtt – olyan, mint egy sok milliárd fogaskerékből és mechanikusan mozgó alkatrészből álló finom óraszerkezet, melyben minden egyes alkotóelemnek (az oxigéntermelő moszatoktól át egészen a széláramlatokig) megvan a maga feladata és célja. Ezek a részek egyúttal alkalmazkodóak is, valamelyest képesek az önjavításra és az öngyógyításra.

Így juttatnák a légkörbe az aeroszolokat

Csodálatos alkotásról van tehát szó, melyet a teljes harmónia jellemez.

Ez a precíz óraszerkezet azonban napjainkban egyre megbízhatatlanabbul működik. Gazdája ugyanis, az ember, aki valójában csak kölcsönkapta ezt az végtelenül értékes alkotást, nem vigyáz rá. Holott szimbiózisban kellene hogy éljenek egymással. Óra nélkül idő sincs, az ember pedig, mint tudjuk, nem fér bele az időtlenség állapotába, így ha az óra tönkremegy, maga az ember is megszűnik létezni.

A precíz szerkezet most még mutatja az időt, ám percmutatója sokszor kiakad, másodpercmutatója ide-oda rángatózik. Talán csak a teremtői gondviselésnek köszönhető, hogy még nem ment tönkre…

Az ember persze az utolsó pillanatban ráeszmél minderre, ám ahelyett, hogy végre megbecsülné, óvná ajándékát, és időt adna arra, hogy annak élő alkatrészei regenerálódhassanak, másként cselekszik: Rossz szokásain továbbra sem hajlandó változtatni. Öntelt módon inkább okoskodik, a szerinte hibásan működő fogaskerekeket pedig a saját kreálmányaival igyekszik helyettesíteni. – Eljátsza az órásmestert.

Forrás: ecolounge.hu

Ossza meg ismerőseivel!

Szólj hozzá!

Szólj hozzá elsőként!

wpDiscuz
Scroll Up