felfedes.hu

Híroldal, Alternatív média, Tudomány, Közösség

Kezdőlap » Gigantikus kozmikus robbanás nyomára akadtak

Gigantikus kozmikus robbanás nyomára akadtak

Mintegy hatszáz évvel a nagy erejű csillagrobbanás felvillanása után sikerült feltárni az égi jelenség hátterét amerikai csillagászoknak.

Tizennégy napig ragyogott az égen 

Koreai csillagászok 1437. március 11-én figyelték meg a fényjelenséget, melynek okát Michael Shara, a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum kutatója és munkatársai azonosították: az úgynevezett nóvarobbanás kiváltója egy fakó kettős csillagrendszer volt a Skorpió csillagképben.

A nyomozásszerű elemzés révén új információkra tettek szert a robbanékony kettős csillagrendszerek e különös fajtájának természetéről – írták a kutatók a Nature brit tudományos lapban.

A  Skorpió csillagkép, legfényesebb csillagával, a vörös óriás Antares-szel. A csillagkép tőlünk a déli látóhatár közelében figyelhető meg legjobban, nyár elején

A Nova Scorpii robbanás 1437-ben csak 14 napon át volt látható.

Olyan robbanástípusba tartozik, amely során nem semmisül meg csillag. Ehelyett az esemény a tudomány mai állása szerint többé-kevésbé rendszeresen, sok ezer év múltán megismétlődik. Ilyen nóva akkor keletkezik, ha egy normál csillag egy fehér törpecsillag körül kering szorosan.

Olyan volt, mint egy gigantikus kozmikus hidrogénbomba

A fehér törpék kiégett csillagmaradványok, és anyaguk nagyon sűrű . Fényük gyenge, bár felszíni hőmérsékletük magas, ezért fehérnek tűnnek.

Egy fehér törpe és a Föld méretét összehasonlító ábra. A fehér törpék kis átmérőjű, de rendkívül sűrű anyagból álló forró égitestek

Nagy gravitációs erejükkel kiszívják a gázt kísérőjük külső rétegeiből, amíg az így nyert gáz a fehér törpe felszínén olyan sűrű és forró nem lesz, hogy az abban lévő hidrogén robbanásszerűen összeolvad. Ez a gigantikus, kozmikus hidrogénbomba néhány napig vagy hónapig a Napnál 300 ezerszer erősebben világít.

A fehér törpe erős gravitációja folyamatosan hidrogéngázt szipkáz el az anyacsiilagától

Ezután elhamvad az égi jelenség, míg a fehér törpe ismét nem gyűjt be elég hidrogéngázt a kísérőjétől. Ezek a robbanások többnyire olyan helyen gyulladnak fel, ahol korábban nem volt látható csillag, ezért egykoron új csillagoknak hitték őket, és nóvának (új csillagnak) nevezték őket.

Száz éve készült felvétel vezetett a nyomra

Sharának és társainak modern teleszkópok segítségével sikerült felkutatni az 1437-es nóva robbanásfelhőjét, egy gyengén fénylő gázburkot.

A Harvard Egyetem Obszervatóriumának egy száz éves fotólemeze révén meghatározták a robbanás kiindulópontjának tartott csillag mozgását. “Ezzel a fotólemezzel meg tudtuk határozni, hogyan mozdult el a csillag a felvétel készítése óta eltelt évszázadban.

A Perseus csillagképben észlelt nóva robbanás

Majd visszakövettük hat évszázadon át és bingo! Ott volt, éppen a burok közepén” – magyarázta Shara. Az 1930-as és 1940-es évekből származó további Harvard fotólemezek alapján a kutatók megállapították, hogy a csillagrendszer az úgynevezett törpenóva állapotban található.

Ugyanaz a ciklus, több stádiummal

A nóva, törpenóva, és a nóvaszerű állapot ugyanannak a ciklusnak különböző stádiuma. “Ahogy a pete, hernyó, báb és a pillangó ugyanazon organizmus életstádiumait alkotja, arra utaló jeleket találunk, hogy ezek a kettős csillagok is ugyanazok, csak létezésük különböző szakaszaiban. Egyedül mi nem élünk elég sokáig ahhoz, hogy egyetlen ciklust teljes egészében megfigyelhessünk” – fogalmazott Shara.

Forrás: origo.hu

 

 

 

Ossza meg ismerőseivel!
Scroll Up