felfedes.hu

UFO-k, Földönkívüliek, Űrkutatás, Tudomány, Alternatív médiaoldal

Kezdőlap » “Lennie kell, tudom, mert kiszámoltam…”

“Lennie kell, tudom, mert kiszámoltam…”

Érdekes dolog a csillagászat, hiszen a tudósok sokszor kénytelenek logikai, matematikai alapon elhinni, hogy van valami, amit azonban nem lehet látni, csak feltételezni a létezését.

Mozgó galaxisok

Így van az azzal a ténnyel is, hogy a galaxisunk, ahogyan minden más galaxis is, mozog. Nem kevesebb, mint 630 kilométert tesz meg másodpercenként, ami azért nem éppen lassú. A mozgás kialakulása azonban nem megy magától, ehhez valamilyen erőre van szükség.

A galaxisok mozgása a tömegvonzás következménye. Ez mozgatja a bolygókat is, így talán könnyebb megérteni. A Nap tömege magához vonzza a Földet, mely a hatalmas tömegű izzó gömböt megkerülve felgyorsul, és bejárja egész ellipszis pályáját. Ez teszi lehetővé az évszakok váltakozását, és az a jelenség, vagyis a tömegvonzás teszi lehetővé a galaxis mozgását is.

Nyilván egy hatalmas csillagtömeg mozgatásához gigantikus tömegre van szükség, amit azonban ma már ismerünk. A tejútrendszer 630 kilométer/másodperces mozgása 800 fényévre nyúlik el, ami mögött a tudósok a Nagy Mozgató elnevezésű 150 millió fényévre található galaxishalmazt sejtették. Jehuda Hoffman, a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatója azonban munkatársaival rájött, hogy a mozgatásban a már említett galaxishalmaz mellett egy másik képződmény is részt vesz. Ez a Shapley-szuperhalmaz, mely a Nagy Mozgató mögött helyezkedik el 700 millió fényévnyi távolságban, és két tucat galaxist tartalmaz. Ez a tömeg pedig már elegendő a mozgatáshoz.

Hatás és ellenhatás

Maga a Shapley-szuperhalmaz azonban még nem elég. Ahogyan a Föld sem csak a Nap tömegvonzásának engedelmeskedik, úgy galaxisunkra is hatással van egy másik dolog, egy ellenpólus.

És itt lép be a képbe a matematika. A feltételezett ellenpólust ugyanis eleddig nem sikerült sem megfigyelni, sem kielégítően bizonyítani létét. A tudósok most azonban egy másik oldalról közelítettek a talányhoz. Nem galaxisokat kerestek és azok tömegét, sűrűségét térképezték fel, hanem az áramlást vizsgálták.

Ez a vizsgálat pedig alátámasztani látszik egy elméletet, melyet már egy ideje fontolgatnak a szakemberek. Léteznie kell egy olyan régiónak, melynek sűrűsége igen alacsony, vagyis egy “üres” résznek, melyben csak nagyon kevés galaxis található. Ha a sűrű anyaghalmaz vonzza a testeket, akkor az “üres” rész éppen ennek ellenpólusa, vagyis taszítja azokat. A két hatás összeadódása pedig már megfelelő magyarázatot jelentene a galaxis mozgására. Matematikailag tehát az elmélet helyt áll, már “csak” az van hátra, hogy szuper érzékeny műszerekkel megpillanthassák a feltételezett és kiszámolt részt.

Ha szokatlannak látszik az ilyen megoldás, vagy kissé felkészületlennek, akkor azt is hozzátesszük, hogy nem ez az első eset, amikor egy matematikai számítás alapján jósolták meg egy dolog létezését. Percival Lowell 1905-ben gyanakodott arra, hogy léteznie kell egy 9. bolygónak is, mivel az Uránusz keringését vizsgálva apró eltéréseket tapasztalt. A matematikai számításokat azonban csak 1930-ban lehetett bizonyítani, amikor is felvételeken is kivehetővé vált az égitest, a Pluto.

Forrás: koponyeg.hu

Ossza meg ismerőseivel!
Scroll Up