Az Antarktisz jéglemeze alatt talált életnek nem kellene ott lennie

Egy antarktiszi selfjég alatti sziklán véletlenül felfedezett tengeri élet kétségbe vonja a tudásunkat arról, hogyan képesek organizmusok a napfénytől távol élni, egy biológus csapat szerint. A Brit Antarktiszi Földmérési Szervezet (British Antarctic Survey) geológusa, James Smith, és mérnöke, Paul Anker keresztülfúrták a 900 méter vastag Filchner-Ronne selfjeget és leeresztettek egy kamerát a furatba, hogy a tengeraljzat üledékét tanulmányozzák. Meglepetésükre, a kamera egy állatokkal benőtt sziklát mutatott ebben a rendkívül zord környezetben.

A British Antarctic Survey kamerája leutazik egy 900 méter hosszú furatba a Filchner-Ronne selfjégben (a képen látható állat független a felfedezéstől)

Úgy tűnik, a felvételen 16 szivacsfélelátható 22 más, azonosítatlan állattal társulva, amik között  kacsalábú rákfélék is vannak. Ez az első eset, hogy ilyen mélyen szesszilis életformákat találtak egy antarktiszi jéglemez alatt. 

“Mindenféle oka van, hogy nem kellene ott lenniük.” – mondja Huw Griffiths, a British Antarctic Survey tengeri biogeográfusa, aki analizálta a felvételt. Úgy gondolja, hogy az állatok, amelyek szűrögető életmódot folytatnak, megélnek a mínusz 2 Celsius-fokos vízben szállított tápanyagokon. A nagy rejtély az, hogy olyan távolt vannak a nyílvánvaló táplálékforrásoktól.

A British Antarctic Survey Halley kutatóállomása

A mélyvízi szikla 260 kilométerre  fekszik a Filchner-Ronne selfjégtől, olyan mélységben, ahol  nem lehetséges a fotoszintézis. Sőt mi több, a szivacsok tápláléka valószínűleg még távolabbi területekről érkezik, mondja Griffiths. Az alapján, amit a terület óceáni áramlatairól tudunk, úgy tűnik, a legközelebbi  mélyből feláramló tápanyagforrás 600 km-rel arrébb van.

Az még nem világos, hogy vajon a sziklán helyhez kötött életmódot folytató állatok új fajok-e a tudománynak, meddig élnek – néhány antarktiszi üvegszivacs több mint 10000 éves – ,vagy milyen gyakran táplálkoznak. De vannak arra utaló jelek, hogy az élet ezen a sziklán nem egyedi: a kamera elcsípett egy szivacsot egy másik szilán is a közelben. A felfedezés igen jelentősnek számít, mert azt sugallja, hogy az élet az Antarktisz legkeményebb környezetében is alkalmazkodóbb és diverzebb, mint gondolták.

Az Antarktisz körüli tenegerekben nagyon zord körülmények uralkodnak

Ahogy a jéglemezek  egyre jobban összezsugorodnak a felmelegedés miatt, az olyan fajok, mint amilyeneket a mélyvízi sziklán találtak, lehet, hogy nem képesek  kellő  gyorsasággal reagálni ezekre a változásokra.

Ha sikerül többet megtudni arról, hogy ezek az organizmusok hogyan adaptálódtak a fagyos környezetükhöz  a táplálékforrásoktól távol, ez képet adhat arról, hogyan fejlődött az élet a “hógolyó Föld” periódus alatt több száz millió évvel ezelőtt, amikor az egész bolygót jég borította.

Griffiths most közelebbről szeretné tanulmányozni ezeket az állatokat , de ez nem lesz könnyű feladat egy ilyen távoli és kemény helyen. Az egyik megoldás a furatba leeresztett kis távműködtetésű  kutatójármű (ROV), amelynek segítségével egész közeli felvételek is készíthetők erről a páratlan elszeparált ökoszisztémáról.

Forrás: New Scientist – origo.hu